XIV. Lajos király uralkodásának idején kétszázezer református kényszerült menekülni Franciaországból. A menekülő református hívőket illették a hugenotta gúnynévvel. A menekülők között voltak nagy tehetségű kézművesek, ékszerészek és voltak közöttük olyan kivételes tehetségűek is, akik hercegek, királyok, császárok számára készítettek egyedi órákat. Olyan egyedi ékszerek voltak ezek, amelyeket még nagyon hosszú ideig nem gyártottak sorozatgyártásban.

A mesterségek iránt igen fogékony svájci földműveseket megtanították a szakmai ismereteiket, így alapozták meg a híres svájci órakészítést. A fenti sajnálatos történelmi események miatt már nem francia hanem svájci földön születtek meg azok a nagy mesterek, akik munkásságukkal eldöntötték a svájci órakészítés sorsát.

Abraham-Louis Perrelet 1780-ban feltalálta az automata szerkezetet.

Abraham-Louis Bruget 1812-ben elkészítette a világ első karóráját a nápolyi királynő megrendelésére.

A zsebórák majd a karórák világa jött el, ahogyan a ruháinkat vagy az ékszereinket saját, személyes tárgyként kezeljük, úgy az óra is egyre nagyobb hangsúlyt kapott mindennapi tárgyaink sorában az elmúlt 100 évben. A tárgykultúránk részévé lett a karóra.

Egy hozzánk jól illő, személyiségünknek megfelelő karóra, azt üzenheti rólunk, hogy vannak olyan gyökereink, amiket szívesen vállalunk fel. Mai rohanó világunkban finom, régi, ódon hangulatot megidéző jelenség tekintélyt kölcsönözhet viselőjének. A digitális órák, csak egy nagyon rövid ideig tudtak megkapaszkodni, egy rövid ideig tartó divathullám volt. Az emberi természet alapvetően vonzódik a természetes alapanyagokhoz, ha megfigyeljük, hogy az otthonunkat milyen anyagokkal rendezzük be szívesen, akkor csak természetes anyagokat találunk, olyanokat mint a kerámia, a fa, a textil vagy a bőr. A modern művészetben vagy a tudományos-fantasztikus irodalom által ihletett kollekciókban fordulnak elő nem természetes alapanyagok, de az otthonunkban, amihez érzelmileg kötődünk a természetes alapanyagok dominálnak.

Ez a tendencia a karórák világában is megfigyelhető, a digitális divathullám lecsengése után felmerült az igény az igazira, a mechanikusra, a működőre. Az órák iránt erőteljesebb vonzódás alakult ki a férfiakban, a nők hangsúlyosabban ékszerként kezelik. Amikor a kisfiúk szétszedik az összetettebb játékaikat, azért teszik, mert érdekli őket az, hogy mi lehet belül, hogyan működhet. A karórák igazi értékei azok a belső értékek, amit egy bonyolult mechanikus szerkezet jelenthet. Fontos funkciója, hogy segíti viselőjét a tájékozódásban ezáltal stabilitást, biztonságot kölcsönöz viselőjének.